Kultúra
Gyermeknap
A Gyermeknapot mindne év június 1-én rendezzük meg Mezőterem községben, a Teremi tó melletti szabadidős zónában.
Öt éve, minden évben összegyűlnek a környékbeli települések gyermekei, szüleikkel együtt a Nemeztközi Gyemaknapra szervezett eseményen. A rendezvényen versenyeken, és foglalkozásokon vesznek részt a gyerekek: arcfestészet, ugráló, készségfejlesztő játékok, focimeccsek stb. A felnőttek, és mindenki számára zenekari előadás, tekézés és egyéb szórakozási lehetőségek zajlanak a rendezvényen.
A jó hangulatú rendezvényen szívesen vesznek rész a község lakosai kicsitől nagyig, minden évben. Jó alkalom ez, akár életre szóló barátságok kötésére is.
A “tojás hajigálás” szokása Mezőteremen
Húsvéthétfőn kora hajnalban, 6 órakor kezdték meg az ősi, még az óhazából hozott szokás felelevenítését a mezőteremi fiatalok. Nekikezdtek tojást gyűjteni. Délig három kosárnyit halmoztak fel, azaz sok száz darabot. A teremiek — mint megtudtuk — büszkék arra, hogy a tojáshajigálás szokása náluk, a megye, Partium sváb települései közül egyedüliként megmaradt.
Ennek megfelelően szívesen adnak tojást. Persze a fiatalok sem restek, ha úgy adódik, hogy a gazdák nem nyitnak ajtót, hát ők maguk hagynak egy tojást… A többség még kiabálja is: „kotta-kota”, hiszen ki venné magára szívesen a fösvénység vádját? Nagy szégyen az errefelé, ha valaki nem ad a fiataloknak. Mint nevetve mesélte a felkészítőjük, Osotzki Adél, idén bizony új járt ő is, hogy nem nyitotta ki idejében az ajtaját, hát a fiatalok egy tojást hagytak hátra. Minden bizonnyal meg is lesz a híre…
Az óhazából hozott szokást elevenítenek fel a mezőteremi fiatalok húsvéthétfőnként: a fiatalság, a bőség, a termékenység jelképét dobálják szét a faluban, hogy mindenkinek jusson belőle.
Dél utánra, a gyülekező idejére három kosárnyi tojással készülődtek a szokás felelevenítésére. Ahogy az az elmúlt három évszázadban igen sokszor megtörtént, négyesével lerakták az út két oldalára a tojásokat, mégpedig minden negyedik lépésnél. Eredetileg egy bal- és egy jobbkezes legény dobott — idén sajnos nem akadt balkezes, így jobbkezesek „hajigáltak”. Minden második csomóból vettek egyet-egyet, és a rendhez igazodva előbb felívelték egyenesen, aztán keresztbe, majd hátra. És ha bizony a szájtáti nézelődők között szomszédlány, netán felettébb szemrevaló lány akadt, akkor a szél bizony úgy fújta a tojást, hogy a leányzó közelébe pottyanjon — de mint kiderítettük, ez már újkori szokás.
Régen még úgy volt, hogy a soros-generációk versengtek, és tétje is volt az alkalomnak, hiszen a vesztes fél állta az esti bál cechjét. Ma már kevesebben vannak — mondta el Osotzki Adél kulturális felelős. A néptánccsoport fiataljai foglalkoznak ezzel a hagyománnyal is, így van ez az utóbbi húsz évben, mióta ő vezeti a csoportot. S mivel a hajigálás valóban nehéz feladat, felváltva dobálnak a legények, a két-háromszáz méter hosszú út egyik felén egy páros, visszafelé pedig egy másik. Közben persze őrt is kell állniuk a fiataloknak, nehogy egyesek el-eltüntessenek egy-egy tojást. Ennek érdekében botokat szereztek maguknak a füzesből — és azokat úgy faragták ki csíkosra, ahogy annak idején az eleik.
A tojáshajigálás szokása annak idején vélhetően minden sváb faluban élt, a Fekete-erdő vidékén találni a párját, ahol állítólag mind a mai napig őrzik, és ilyenkor művelik is ezt a hagyományt. A helyiek a sváb nyelvet már nem beszélik — fejti ki a felkészítő, mivel tavaly megszólták őket emiatt, és azért is, mert nem németes viseletben hajigálnak, mint eleik. „Az eredete sváb ennek a szokásnak, ám mi már magyarul őrizzük” — zárta le a témát.
A fiatalok közül a legtöbben egyetemisták. Ők a szokás felelevenítése végett maradtak itthon. Kaplonyi Kristóf ugyan még csak tizenegyedik osztályos — a nagykárolyi Elméleti Líceum diákja —, de nagyon fontosnak tartja, hogy megőrizzék a hajigálást. „Jó, hogy megőrizzük a hagyományokat, legalább ennyit, ha már egyebek elhaltak” — fogalmazott. Megtudtuk azt is, hogy náluk igazi családi hagyomány a hajigálás, nagybátyjai, nagytatái, szóval a rokonai közül sokan dobálták a tojást. Nagytatája elmondása szerint egykor hozzá tartozott a szokáshoz az is, hogy minden dobás után ittak egy jó kortyot a legények… Ma már ez nincs így — tudtuk meg Kristóftól, de hozzátette, idejében felkészültek — ebben a tekintetben is…
„A közösség nagyon büszke arra, hogy őrzik ezt a szokást” — mondta el érdeklődésünkre Tar Miklós polgármester. Valóban számos helybeli kilátogatott a nagy alkalomra, és a vidékbeli falvakból, illetve Nagykároly városából is jöttek. A fiatalok előbb csárdást jártak, majd jó egy órán keresztül hajigálták a tojást.
A hagyományos kultúráért felelős megyei igazgatóság képviseletében is jelen voltak, mint Laszlo Robert intézményvezető elmondta, a megye magyar és sváb szokásokat igyekeznek összesíteni, és kiadványba megörökíteni őket. A teremi tojáshajigálásnak ott a helye a leendő almanachban — tette hozzá.
Doremi Fúvósiskola/Doremi Bläserklasse
2021 januárjában egy pár önkéntes azon tanakodott miként lehetne minnél több fiatalt a fúvószene világával megismertetni és ezért létrehozták a Doremi Fúvósiskola/Doremi Bläserklasse fúvósiskolát.
Egy izgalmas év volt teljesen újjonan indítani egy csoportott amely év végére közel 50 tagra bővült. A gyerekek a heti hangszeróra mellett több kulturális rendezvényen is részt vettek:
- nyári fúvóstábor Nagykárolyban
- meglátogatott minket a MTV stábja is
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=125797559474802&id=101204041934154
-koncertek látogatása Szatmárnémeti Dinu Lippati Állami Filharmóniában
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=115133030541255&id=101204041934154
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=174464997941391&id=101204041934154
-első szabadtéri koncertünk Börvelyben
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=212819044198239&id=100064104341551
-az év fénypontja a karácsonyi koncertsorozat
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=281864380627038&id=100064104341551
A tanulók több településről járnak hangszer oktatásra: Nagykárolyból, Mezőteremről, Szaniszlóról, Csomaközről, Mezőfényről, Csanálosról, Börvelyből. Az oktatók nagyon köszönik a tagok kitartását, a szülők segítségét és az anyagi támogatásokat.
A fúvósiskolában jelenleg két állandó oktató tanít heti rendszerességel. Schuller Helmut és Czier Zsolt, valamint két önkéntes hangszeres segíti a munkájukat évközben: Mezőfényi Petronella és Jitaru Balázs. Külön köszönet jár a régi Mezőfényi zenekarosoknak, akik nagy örömmel segítettek be a nyári oktatásba és az elmúlt év koncertjeibe.
„Aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti őt a bajon.”
Kodály Zoltán